Az élet játéka

Hányszor megfogalmazódik az emberben ez a feltevés, még ha nem is ebben a formában de minden bizonnyal hasonló lelkülettel : " többé nem teszem meg" "nem követem el még egyszer ugyan azt a hibát" hány és hány ezhez hasonló ember felkiáltást hallott már a világ. és ahogy a társadalmunk rohamosan fejlődik, és egyre többször kerülünk majd baj és probléma közelébe, úgy fognak ezek e kijelentések egyre gyakrabban fognak majd hallatszódni.

Filozófiát tanulunk igy 3ad éven. Azt mondta a tanárnőnk ez a legszebb évünk, csak ezért már megfogja érni, hogy ide jöttünk tanulni. pedig ha tudná, h a ma fiataljai egyre többször gondolkoznak el az élet nagy dolgain...és egyre többször kell rájönniük arra...ez nem az amit ők szeretnének. mindenki kicsit jobbat, kicsit szebbet, kicsit kisebbet vagy éppen nagyobbat. mindig elégedetlenek vagyunk. soha nem jó az éppen aktuális "jó". mindig szeretnék jobbat, és mi lesz a vége? csak annyi h elrontjuk...és csak rosszabb lesz.

Én is valahogy igy tettem. túl szép és túl jó volt Andrissal...nevezzük nevén a problémát...hát persze h farokkal rendelkezik. Jó volt vele minden. aranyos volt - a maga módján-, törödött velem - a maga módjná- talán még meg is értett, és vigyázott, és érdekelte az életem is...- persze mindig csak a maga módján. a szakadásunk pillanat pont 1 hete esedékes...van ez igy... este történt az eszme futattás és a végleges nem kimondása. elég volt...túl sok volt..vagy pont kevés...majd 500km távolságából nehéz ilyet megállaítani. olyanok vagyunk mi emberek mint egy nehéz pázli. látjuk a darabokat, és hogy mi howa fog majd kapslodni, de rá kell jönnünk, még sem oda illik. lehet hozzánk passzol...de azok a tervek, és  építő elemek amiket rajta keresztül szeretnénk majd megkapni -család, gyerek, ház, kutya , kocsi- szóval ha a párunkkal nem megy a dolog, és nem mi vagyunk az okok, akkor nincs mit tenni....mennie kell!

 annyiszor megfogadtam, hogy türelmes leszek! hogy nem fogok elpirulni, a " de szép szemed van" kifejezésnél, és nem fogok sokmindnet engedni. és lám...1 este alatt megint ellettem csábítva egy nagoyn szép balatoni este alkalmával...és mi lett bőle? két összetört szív 500 km távolságban, egymásért zokog, és lassan talán a fiúsabbik megérti, nincs értelme várni 1 lányra az ország másik végén. miatta oda menni suliba, meg megkérni a kezét 2 hónap után, és emellett tegyük hozzá mit kaptam? anyai lebaszást mind a2 oldalról, egy kedves "reggel hugom, este dugom" csajt az exemen keresztül, és még mi mást is? sérüléseket, fájdalmat, átsírt éjszakákat, egy törölközőt, és egy nagyon hülyén Hápogó  kacsát.

eltünt a varázs...az a rózsaszín felhő. itt vagyok a civis városban és jól érzem magam a barátaimmal.azt csinálom amit szeretek, lógok az órákról, probálok minnél okosabnak tűnni. és megprobálok megtenni mindnet h mindenki kedveljen. szóval 1 játék...némi neműleg nevezhetnénk színjátéknak is, ahogy az emberek álarc mögé bújnak, és képmutatókká válnak. ilyen az élet ha tetszik, ha nem. ez egy ilyen szakma! mindneki más... és talán így van jól!